1.rész  Utazás Willel   Ebben a kalandban az életem kezdődött újjá, végleg elhagytam mindenem: a hazám, az életem, és magamat. Nyár volt, és a Karib tenger felől friss hírek érkeztek. Egy titokzatos hajókapitányról, és annak hajójáról. Azt is mondták, a part egy kis kocsmájában tanyázik eddigi kísérőjével, és most legénységet keres új hajójára. Hallottam, hogy fekete szakáll tért vissza közénk, mások, pedig Jack Sparrow-t emlegették. Elmentem és megnéztem…   Koszos kis kocsmák sorai mellett mentem el, és nem tudtam, hogy fogom megtalálni, ami nekem kellett, de ekkor hatalmas robajt hallottam, és kiáltozást, tudtam, helyben vagyok. Lány létemre fiú ruhában beléptem a koszos és zajos helységbe, s ott találtam a kapitányt, már szedte össze az embereket, és én is beálltam a sorba. Már úgy sincs mit vesztenem, hiszen mindenkim maghallt. Engem is kiválasztottak, és a többiekkel együtt a kapitány egy asztalhoz vezetett, ahol eddigi társa ült, egy korsó sör kíséretében, és gyorsan rendeltek mindannyinknak a nedűből. Hellyel kínálltak, de én csak álltam, zöld szemeimmel a kísérőre meredtem. Szakasztott mása volt apámnak, ugyanaz a barna haj, és szem. -         Hé, te! Mért nem ülsz már le? Nem láttál még férfit? – kérdezte nyersen tőlem egyik útitársam. Nem válaszoltam, csak néztem. -         Hé, hát nyelved sincs? – kitört a nevetés, ez is jól kezdődött. -         Hagyjátok már! – szólalt meg az a drága barna hajú. -         Rendben, mindenki írja erre a papírra a nevét, evvel jelzi, beáll közénk. – szólt közbe a kapitány. Mindenki, sorban felfirkantotta a nevét, én is, a barna után, a neve Will volt.   Másnap reggel indultunk, jó szelünk volt, s így gyorsan haladtunk. Mindenki csomagokat vitt fel, kivéve én. -         Te nem viszel semmit? -         Nem Will, nincs mit vinnem. Nem tudom, mért volt ilyen kedves velem, ennyire látszana, hogy nem vagyok férfi? Sorakozó van… Este pedig mulatság, de én nem mentem el rá…nem akartam egy csomó részeg pasas között édelegni. Inkább lefeküdtem. Azaz lefeküdtem volna, ha nem jön Will. -         Te nem mész inni? -         És te nem mész? -         Éppen oda indultam. -         Jó, én nem megyek, nincs kedve egy csomó részeg disznó között tántorogni, akik mole…- uuupsz, majdnem elszóltam magamat!!! -         Ez igaz. Látom, nagyon szereted a bajtársaid. -         Hát persze… -         JJJJ -         JJJJ -         Mi a neved? -         Namy, izé Nemo! -         Nemo? Érdekes név, az enyém Will. -         Tudom. J Ö elment inni, én pedig aludni. Olyan kár, hogy fiúnak hisz…   Reggel kimentem friss levegőt szívni, és a kapitányba ütköztem. Megkérdezte, én mért nem voltam ott tegnap este, azt feleltem fáradt voltam, elfogadta. -         Félsz a magastól? -         Nem! -         Elég ügyesen mozogsz? -         Igen, kapitány! -         És mi a neved? -         Nemo! -         Rendben…Nemo…akkor neked az árbocnál lesz a helyed, ha  szükséges, vitorlákkal is foglalkozol, egyébként meg csak kémleled a tengert. Megértetted? -         Igen is, kapitány!!! Végül is elég jó hely…Rögtön felmentem a kötélzetre, és figyelni kezdtem. Nem is olyan megerőltető munkám lesz itt fenn…gondoltam, de akkor még nem gondoltam a viharokra, amik hamarosan elértek bennünket…és majdnem az életembe kerültek…   Piper.lenny   2. rész   Veszélyes vihar   Nyugodt utunk volt egy ideig, és a tenger csendesen hullámzott körülöttünk, a hajónk, pedig megállíthatatlanul siklott, beleszerettem ebbe az életbe, mint az én barna hajú Will-embe. De hát nem közelíthettem hozzá, hiszen férfinak hisz… Talán ezért is maradtam még náluk, miután megtudtam úti céljukat: Jack kapitány régi hajóját vettük üldözőbe, a Fekete gyöngyöt…erről a hajóról hallottam a legtöbb kísértet történetet. Barbarossa kapitány keze alá került, legénysége, és ő maga is kísértetek, és ezt Jack is megerősítette. Nem nagyon tudtam, mért megyünk a hajó után, azt hittem, a becsületét szeretné a hajójával visszaszerezni a kapitány, de mekkorát tévedtem… Aztán aznap este a tenger vészjóslóan hullámzani kezdett, én, pedig fejvesztve rohantam Jack-hez. -         Kapi...kapitány úr… - lihegtem kifáradva – a tenger, vihar közeledik, és ez nem gyerekjáték! -         Rendben! Köszönöm Nemo! -         Uram! A kapitányunk felszaladt a fedélzetre, és kiadta az utasításokat. Vitorlát fel… ez az én dolgom volt, és minél gyorsabban teljesítenem is kellett, bár ez igazán reménytelennek tűnt. Megragadtam az egyik kötelet, és elkezdtem felmászni rajta, miközben Jack mindenkit mozgásban tartott. Megcsúszott az egyik kezem, de még idejében visszakapaszkodtam, senki sem figyelt rám, és ha meghaltam volna, az csak a legvégén derült volna ki. Szomorúan fejet hajtottak volna, ha pedig a hullámra lelnek, és meglátják, hogy nő voltam, meggyalázzák… tehát nem szabad meghalnom… nem okozhatok csalódást Willnek. Felmásztam a kötélen, és elkezdtem a vitorlát felvonni egyedül. Will vett először észre, és a segítségemre sietett. Együtt tekertük fel a vászon óriást, miközben a szél majdnem elfújt minket, és a hullámok dobálták a hajót. Egyszer majdnem felborultunk… - Tartsd erősen! – kiáltott át. Túlságosan is rá figyeltem, és megcsúszott a kezem, lefordultam az árbocról, és majdnem a tengerbe zuhantam. – Nemo!!! – kiabált kétségbeesetten, de nem volt értelme, hiszen a vihartól senki nem hallhatta. Már csak egy kézzel fogtam a csúszós rudat, miközben Will minden erejét összeszedve rögzítette a vitorlákat. Már majdnem sikerült felkapaszkodnom, de visszaestem, és elkezdtem zuhanni. - Will! Nekiütköztem valami hegyesnek, ami felszakította a ruhámat és belevágott a mellem húsába… már éreztem a halál szagát, de Will erős keze rákulcsolódott a derekamra, és együtt repültünk vissza, fel a vitorlához. -         Will… - mondtam, és elájultam. Rengeteg vért vesztettem el, mivel a seb nagyon mély volt, és pillanatok alatt vér borította a ruhámat, és már Willt is, aki ekkor nagyon meglepődött, és halkan felkiáltott… a szétszakított ruha alatt meglátta a seb által kettémetszett melleimet…   Folytatjuk… 3. rész   Titkaink…   Nem tudtam, meddig aludhattam, de a nap már kisütött, a tenger, pedig újra békés volt. Egy elkülönített helyen voltam, de már az is jó jel volt, hogy élek, hiszen már valaki levetkőztetett, és megmosdatott. Mégsem dobtak ki a tengerbe. Ekkor a függönyön egy kis rés támadt, majd megnagyobbodott, és belépett rajta valaki. Nem láttam rendesen, de ahogy közelebb jött, felismertem Willt. Mosolygott. -         Jobban vagy? – kérdezte. – Már egy egész napot átaludtál. – és mosolygott. -         Will… -         Csitt… ne beszélj sokat. Meg kellett fürdetnelek, és összevarrtam a sebedet. -         De Jack… mit szólt, hogy… -         Nem tudja. Megkértem, hogy had én ápoljalak, és ő megengedte, nem kérdezett. Aludj még egy kicsit, és később meglátogatlak. Hozok ételt is. -         Haragszol rám? -         Mért haragudnék? -         Mert nő vagyok… -         Nem haragszom, bár nagyon meglepődtem, de tisztellek, hogy ezt végigcsináltad. De mért vállaltad? -         Mert nem volt mért maradnom. Ekkor Will halkan kiment, és eligazgatta maga mögött a függönyt. Legalább ő vigyáz rám majd. Megint sokáig aludtam, késő este jött be hozzám újra, hozott egy kis sózott sonkát, kenyeret, meg vizet, amit én gyorsan megettem, és közben végig nézett engem, azokkal a nagy barna szemeivel, melyeket én úgy imádtam. -         Mindig tudtam, hogy te valahogy más vagy mint ők. -         J -         Nemo? Izé…?!?!?! -         Namy. Namy a nevem. -         Szóval Namy, tudd, hogy én nem fogom senkinek elmondani, sőt örülök, hogy így alakult. Mellém ült, és én nem tudtam magam tovább türtőztetni. Odahajoltam hozzá, és gyengéden megcsókoltam, ő átölelt, és visszacsókolt, majd elhúzódott tőlem. -         Ne haragudj… De annyira… -         Csitt… Felém fordult, és most ő csókolt meg. Gyengéden visszadöntött a felakasztott függőágyra, s elkezdte lehámozni rólam azt a kevéske ruhámat, majd fordultunk, és én tettem ugyanezt. Újra a hátamra fordított, miközben szenvedélyes csókokkal halmozott el. Mindketten hatalmas szenvedéllyel éltük át egymás közelségét, és egymáséi lettünk. És én nem akartam őt soha többé elengedni. Aztán már csak feküdtünk egymás mellett, gyengéden átkarolt, és a hajamat simogatta. -         Szeretlek Will. – és ő elkomorodott. -         El kell valamit mondanom: A hajót azért követjük, hogy az én szerelmemet, Elizabeth-et megtaláljuk. -         Will… - sírni kezdtem. – Ezt mért nem mondtad előbb? Akkor ez mért történt meg? -         Nem tudom… - látszott rajta, hogy legszívesebben megölné magát – Valahogy…  A mondatot nem tudta befejezni, mert hirtelen feltárult a függöny, és Jack nézett ránk elkerekedett szemekkel. - Will?! Nemo?! - Namy. – javította ki Will, és gyorsan magunkra rántotta a takarót. - Mi? - Jack… - felültem, és a takaró felfedte melleim – így. - Nemo! Izé Namy! - Kérlek hadd maradjak veletek! Eddig sem voltam terhetekre! - Hát…nem tudom. Ezt még meg kell vitatnia a hajó tanácsnak, addig is kérlek… nem tudom. Ez… - és kiment. Én ránéztem a férfira akit szerettem, ő pedig visszafeküdt mellém, és újra átölelt. - Ne haragudj Namy… - Nem haragszom… Folytatjuk…     4. fejezet KARLA Reggel egyedül ébredtem a hajón. Se Will, se a legénység nem volt már itt. Gyorsan felöltöztem fiú ruhába, és kisiettem a fedélzetre. A tisztára suvickolt hajópadlón hangosan kopogott a cipQm sarka, s a csönd elviselhetettlen volt. Valami kikötQben állt a hajónk, lehorgonyozva, de legalább hagytak itt nekem egy csónakot, hogy én is eljuthassak a szárazföldre. Beszálltam, s a hullámok meg-megdobálták a kis ladikomat, emlékeztetve a nemrég oly vadul dühöngQ viharra. S engem arra az éjszakára. De legalább egy pillanatra a menyben érezhettem magam, Will mellett. Nem! Nem gondolhatok ilyenekre. A barátnQjéért van ez az egész! Én esküszöm, ha meglátom, kinyírom Qt!!! Kikötöttem. kiszálltam a csónakból, s a különbözQ köveken egyensúlyozva indultam meg a halk hangok irányába. Nem tudom, milyen hosszan gyalogolhattam, csak azt, hogy egy kis kikötQben találtam magam. Mindenütt hajókat láttam, kereskedQ hajókat. Biztos a készleteinket jöttünk megtölteni. Elindultam megkeresni a többiekeket, hogy megtudjam mikor indulunk vissza. Az útszéli kocsmák felé vettem az irányt, gondoltam biztos ott lesznek, de egyikben sem találtam meg Qket. A lábamat is szétjártam már, úgyhogy úgy döntöttem, leülök egy kis ivóban. Rendeltem egy pohár vizet, nézett is rendesen a kocsmárosné. Egy kalóz betér egy kocsmába, és nem iszik? Már vagy fél órája üldögéltem a koszos kis sarokban egy kis asztalkánál, amikor egy széparcú lány megérintette a vállamat. Hátrafordultam. Nagyon szép, hosszó, világosbarna haját egy kendQvel fogta hátra, és kedvesen mosolygott rám. - Jack küldött. Azt üzeni, hogy holnap indul a hajó vissza, és akkor lesz majd a hajótanács is. Mit követtél el? - kérdezte, miközben leült szembe velem. Kezeit összefonta, s lábát keresztbe tette. - Ez egy hosszú történet. Nehéz lenne elmondani. Te ki vagy? - Karla Kristennek hívnak. Egy darabig veletek fogok tartani a hajón. Jack...khm...Jack huga vagyok. - mondta. "Persze...a huga...nem inkább a szeretQje?" - gondoltam közben. Kihívott sétálni, s én valami késztetést éreztem, hogy mindent elmondjak neki, ami velem történt. El is kezdtem mesélni, hogy jutottam fel a hajóra. Leültünk egy sziklára, egy elhagyatott réten, s én meséltem tovább. A vihart, s a közös éjszakánkat Willel. - És akkor derült ki, hogy nem Nemo vagyok, hanem Namy. Namy Brown. Elmondta, hogy Elizabethért, a szerelméért megyünk, s követjük a Fekete Gyöngyöt. Én pedig majdnem belehaltam, most pedig nem tudom mi van velünk. Azóta nem látta Qt. A legrosszabb pedig, hogy Jack is meglátott minket. ezért hívják majd össze a tanácsot. Gondolom kiraknak majd valahol, egy lakatlan szigeten, vagy nem tudom. - Ne aggódj. Jól ismerem Jack-et. Nem fog kitenni. Szerintem megkedvelt téged, és Willt is szereti, Q pedig nem fogja hagyni!!! - Lehet. - Most pedig rajtam a sor. - Szólalt meg váratlanul Karla. - Elmondani az igazságot. - magyarázta, bamba képemet látva. - Nem a huga vagyok Jacknek, hanem a szeretQje!